4.

Támadóidat minden nehézség nélkül vered gőzölgő, rózsaszín húspéppé. Talán nem kellett volna egyből végezni mindegyikkel – elvégre a társaság nagy kincs lehet egy ilyen sivár helyen –, de kétségkívül jó érzés volt végre elpusztítani valamit. Mintha ez lett volna a lehető legtermészetesebb dolog, amit tehettél volna. Kellemes, ismerős érzés ragad magával.

Ha képes lenne rá az arcod, mosolyognál. Ahogy a mámorító vérgőz elpárolog az agyadból, feltűnik, hogy valaki beszél hozzád. Megfordulsz – egy lovas áll mögötted, szedett-vedett páncélban, furcsa, ötlábú lován. Valami van a fickó arcával: beteges színezete mellett nyálkás csillogást látsz a bőrén, szeme sárgás, fogai rohadtak. Talán beteg, vagy valami átok ül rajta, de az is lehet, hogy egyszerűen torzszülött. Egy ideje megállás nélkül hozzád beszél, de a hirtelen jött vérszomj eleddig eltompította a hallásod.

Mióta állhat itt?

Ha meghallgatod a mondandóját, lapozz a 36-ra. Ha őt is megölöd, lapozz a 41-re.