Az istennő komor arccal utadra bocsát. Halálos csend kísér kifelé az alagúton. A felszínre érve már nyomát se látod az óriásfának, rövidesen az odú is bezáródik. A fák átrendeződtek körülötted, szabályos ösvény nyílt köztük. Az erdő kitessékel magából. Az ösvény egy fekete folyóhoz vezet. Messziről szuroknak tűnik, de közelebb érve arcokat és kicsavart, nyálkás testeket fedezel fel benne. A folyót teljes egészében ezek az alakok alkotják. Hátra nézel, de az erdő áthatolhatatlan bozóttal torlaszolta el magát. Hidat keresve körbekémlelsz, de még a folyó túlpartját is alig látod.

– Fuvar kéne? – szólít meg egy csikorgóan érces hang.

A hang irányába fordulsz. Ahol az imént még senki sem volt, most egy csónak horgonyoz, rajta egy hórihorgas fazon áll rongyos csuklyájában, evezővel. Rád néz, de szemei helyén csak üres, fekete szemgödrök merednek rád.

– Két peták lesz. – mondja.