12.

Ráharapsz a ficánkoló kis izére, de lenyelni már nem tudod. A csillogó dolog átszúrta a szájüreged, és vonszolni kezd fölfelé. Óriási küzdelem zajlik le közted és a szádnál fogva felfelé ráncigáló erő közt, de végül egy méretes háló felkap alulról és kiemel a felszínre. A levegőn fuldokolva két ujjongó alakot látsz, egyikük a pecabotot tartja, a másik a hálóért felelős.

– Hát ilyen halat még könyvbe’ se láttam!- rivallja az egyik.

– Könyvet se láttál még bugris! Valami ritka fajta lehet, a halkufár biztos jó pézt ad érte.

Ha értenéd az emberi beszédet, ezt a diskurzust hallottad volna. Így azonban, az egyetlen amit felfogsz, az a tompa kalapács, amivel homlokon vernek. Kis ideig még eszmélsz, aztán kileheled a lelked. Döglött halként semmit se fogsz fel abból, ahogy a halkufár lealkudja az érted kifizetett összeget, majd ad el tripla áron. Arról se tudsz, hogy eztán jégre tesznek, bedobozolnak, és sürgősségi postakocsin küldenek egyenesen a királyi konyhára, ahol még az udvari főszakács is kijelenti, hogy ő ilyen fenséges halat soha életében nem látott. Nem tudsz arról sem, hogy milyen különféle fűszerekkel pácolnak be, sütnek aranybarnára, és szolgálnak fel rizibizivel. Nincs tudomásod továbbá arról sem, hogy a mélyen lehangolt, beteges, öreg király egy falatot sem akar enni belőled, így egy falánk szolgálófiú zabál fel egy ültő helyében, az éléskamrába lopózva. Azt azonban tudod, hogy a fiú belein keresztül csak haltested földi maradványai távoztak másnap reggel. A lelked az emésztést követően szétáradt az erekben, elérve a szívet, az agyat, az izmokat, az egész testet. Mire a torkos inasgyerek elérte a felnőttkort, a te elplántált tudatod és lelked átvette az irányítást, és nyom nélkül kiirtotta a gyenge, halandó személyt, aki a testtel született.

Hamarosan fizikumod is felvette régi, hadisteni mivoltát, de előtte éveid voltak megfigyelni, hogyan uralkodik a király. Leszármazottadban nyoma sincs a te legendás erődnek. Annyit kesergett a háborúban elveszített utódai és a haldokló birodalom miatt, hogy lelkét felemésztette a búbánat. Öregkorára katatón révületben tölti életét, és tétlenül várja a megváltó halált. Szégyenletes és dühítő, ahová isteni vérvonalad korcsosult. Amint visszanyerted régi formád, úgy döntesz, meglátogatod utódodat, a vén királyt. Lapozz a 25-re.