13.

A nyomokat követve egy dombos síksághoz érsz. Fájdalmas nyögések és gyermekdalok hangját hozza feléd a szél. Kiérve a dombok közül furcsa látvány fogad. Éneklő kisgyerekek járnak körtáncot egy máglyarakás körül, melyen vagy egy tucat felnőtt férfi és nő áll, póznákhoz kötözve, betömött szájjal. A máglya körül ünnepi dekoráció: szerpentin, lampionok, vidám lufik, egy asztalon még torta is van. A fülig szutykos, torzonborz gyerekek közül egy vörös hajú, sápadt és beteges külsejű kislánynak tűnik fel elsőként a jelenléted. Megszakítja a kört és vidáman feléd üget.

– Megjöttél, megjöttél! Úgy vártalak! – kiáltja.

A többi gyerek is ott hagyja a máglyát és mind eléd sereglenek. A vörös kislány ágyúgolyóként repül a mellkasodnak, és kicsi kezeivel átölel, teljes erejéből. A többi gyerkőc is hasonló lelkesedéssel fogad, körbeugrálnak, felmásznak rád örömükben. Kőszoborként tűröd a nyüzsgést. Valójában fogalmad sincs, hogy kell bánni a gyerekekkel. Egy valamivel idősebb, pihés bajszú fiú nyugtatja le az őrjöngő lurkókat.

– Szamóca, ideje felvágni a tortád!

A kölykök az asztalhoz szaladnak, de a kislány izgatottságában csúnyán köhögni kezd, szoknyájával takarva el a száját. Észreveszed, hogy a kis ruhácska foltos a felköhögött vértől.

– Mindenki az asztalhoz, aztán jöhet a tűzijáték! – a fiú rád néz. – Te is gyere, Apa!

Apa? Mi ez az egész? Ha csatlakozol a gyerekzsúrhoz, lapozz a 9-re. Ha véget vetsz ennek az őrületnek, lapozz a 18-ra.