14.
Órákig evezel egyedül, a fekete szuroklények folyamán. A távolban egy építmény körvonalai derengenek. Egy kastély az, melynek az egyik tornya valószínűtlenül magas, legtetejét már nem is látod a felhőktől. Omladozó falait rendesen megrágta az idő vasfoga, és az épület nagy részét sűrű növényzet nőtte be. Mégis, a kitűzött lobogókból ítélve, valaki lakik itt. A zászlókon lévő szimbólum egyébként szörnyen ismerős.
A bámészkodásból egy koromfekete krokodil ébreszt fel, amely a folyóból előbukkanva ráharap az eveződre. Nem okoz nagy gondot lerugdalni a hüllőt, de hátrafordulva látod, hogy a kéretlen útitárs nem egyedül érkezett. Úgy fél tucat krokodil rágcsálja minden oldalról a csónakot. Nem tart sokáig, mire a rozoga lélekvesztő darabjaira hullik. Mielőtt azonban te is elmerülnél, egy ragadós csáp markol meg a derekadnál, és a levegőbe emel. A krokodilusok is hasonlóan egy-egy csáp szorításába kerültek. A csónak maradványai alól felbukkanó óriáspolip egymás után hajigál be titeket hatalmasra tátott szájába. Hónapok telnek el a szörnyeteg gyomrában. Már egészen hozzászoktál a sötéthez és a nyers krokodilhúshoz, amikor a polipot felzabálja egy még nagyobbra nőtt cethal. A halat rövidesen kiragadja a vízből egy gigantikus pterodaktilusz, és egyben lenyeli. A zsákmányt fiókái elé öklendezi a fészkében, mely egész véletlenül azon kastély tornyának legtetején található, ahová néhány, különféle szörnyetegek gyomrában eltöltött hónappal ezelőtt igyekeztél.
Meglehetősen hosszú időbe telik, mire a repülő ősgyík kicsinyei végre lezabálják rólad a bálnát, majd a polipot. Egyszerűbb módját is el tudtad volna képzelni az utazásnak, de a lényeg, hogy megérkeztél. Miután leigáztad a téged is tápláléknak néző pterodaktilusz-csemetéket, a fészek alatt lévő méretes repedésen át bemászol a palota tornyának legfelső emeletére. Itt található a királyi trónterem.
