23.
Zötykölődésre és keréknyikorgásra ébredsz. Továbbra is holttestek vesznek körül minden irányból, utat törsz hát magadnak a felszínre. Fogalmad sincs, mennyi idő telhetett el. A hullák kupacából előbukkanó fejed elriaszt néhány békésen csipegető dögkeselyűt. Körbepillantasz; olybá tűnik, egy hullaszállító karavánra kerültél, amely a sivatagon keresztül szállítja a tetemeket egy fekete hegyre. Végeláthatatlan a kocsisor, amely a hegy tetejére kígyózik.
Amikor a kocsi, amin utazol, elér a hegy lábához, átható dögszag csapja meg az orrod. A hegyből árad. Közelebb érve rájössz ennek pontos miértjére is: a hegy holttestekből van. Egy földrajzi léptékű, ezer éve itt rohadó hullarakásra szállítanak. Úgy döntesz, nem várod meg a végállomást, hanem leugrasz a kocsiról.
A szürke homokból feltápászkodva szemben találod magad a Heggyel. Innen ered a csatában elesett lelkek folyója is.
Mérhetetlen büszkeség tölt el ivadékaid, a királyi dinasztia iránt.
Ez a hely pontosan az, amire mindig is vágytál. A fiúk megcsinálták! Kicsattanó örömödben a nevedet ordítod a Hegy felé. Az üvöltés felriasztja a Hegyen lakmározó dögevő madarakat. A Hegy remegni kezd, belsejéből hangos morajlást hallasz.
A halálkaraván kocsijai felborulnak, amikor a hegyoldal megnyílik. Mintha a száját tárná ki, monumentális méretű barlang nyílik meg a Hegyen. A száj visszaordítja a neved, olyan elementális erővel, amilyennel csak egy hegy képes ordítani. Az egész bolygón hallják a Hegy üdvözletét. Mindenki tudja, hazaértél.
