24.

Egy pillanatra megtorpansz a sötét és fenyegető rengeteg előtt. Mintha suttogás hangját hozná feléd a szél. Egyszerre vonz és taszít a hely. A gyávaság fogalma nem szerepel a szótáradban, inkább valami olyasmit érzel ebben az erdőben, amit ésszerű elkerülni. A csaknem minden fáról lelógó akasztott emberek is ezt a benyomásodat erősítik valamelyest. Apró cinege röppen az egyik lógó holttest vállára, és csivitelni kezd.

– No lám, az eltévedt hadúr! Még van merszed idetolni a képed?

Miről beszél ez az arcátlan kismadár? Válaszokat akarsz, elindulsz hát a fekete fák és lógó tetemek között. A cinke azonnal elillan közeledtedre, helyette egy mókus kezd ócsárolni.

– Tetszik, amit látsz? Tetszik a műved?

Ahogy beljebb hatolsz a fekete erdőben, folyvást feltűnik egy-egy állat, hogy sértéseket vágjon a fejedhez. Az elmondások szerint aljas gyilkos, áruló, szánalmas bolond és utolsó, büdös szarrágó senkiházi vagy. Még egy jókora szarvasbika is leköp, majd elszalad. Ezt a fenséges, de lomha állatot már képes vagy követni.

A szarvas az erdő közepén álló, hatalmas törzsű, kicsavart és torz tölgyfához vezet. Teljesen fekete, levél nélküli ágai, mint hegyes szarvak, merednek az ég felé. Talán ez az egyetlen fa, amiről nem lógnak akasztottak. Gyökerei közt óriási, sötét odú tátong.

Ha leereszkedsz a lyukba, lapozz a 8-ra. Ha hallgatsz a megérzésedre és inkább elkerülöd, lapozz a 3-ra