Elkerülöd a gyilkos csalit, és tovább folytatod gondtalan haléletedet. Ha ételt találsz, megeszed. Ha ívás van, ívsz. Nem akad ellenfeled a folyami halak közt – elvégre veled ellentétben, ők sosem voltak hadistenek. Nem mintha halagyad bármire is emlékezne az egészből.

Idővel a vízszint lassanként apadni kezd. Az élőhely szűkül, az élelem fogy. A folyó vize egyre gyakrabban hord kiontott embervért.

Egy nap aztán arra eszmélsz, hogy az iszappal teli folyómederben te vagy az egyetlen, még élő hal. Jóval tovább húzod, mint a többiek, de ez csak abban segít, hogy halszemed tanúja lehessen mindenki más halálának.