35.

Felsóhajtasz. Ez az egész hullahegy-dolog elsőre tök poén volt, de elég hamar be lehet tőle sokallni. Mire jó ez az egész? Halottakból építkezni — mégis, kinek jut eszébe ilyen hülyeség? Bizonyára valamelyik félresikerült leszármazottad fejéből pattant ki az ötlet, hogy oltárt állítson neked, amin a csatában elesettek az áldozatok. Az ő utódai meg folytathatták ezt a baromságot, egészen addig, hogy az összehordott hullarakás szép nagy halommá, dombbá, majd egész hegységgé nőtt az évezredek során. Azóta is kiépített útvonalakon szállítják a Hegyre ipari mennyiségben az elhullottakat. Nem vagy képes visszatartani a gurgulázó kacagást, ami kitör belőled. Ezek teljesen hülyék! Fogalmuk sincs az egészről. Ami azt illeti, sértő, hogy így félreértelmezték a munkásságod.

Egy rúgással felborítod a rólad formált, groteszk hús-szobrot, mely földet érve darabokra hullik. A zajt meghallva a papok bekukucskálnak a templom résnyire nyitott ajtaján. Látva, mit tettél, becsoszognak.

– Hadak Ura, mit művelsz? Ez Dömötör testvér eddigi legjobb szobra volt, nagyon sokat dolgozott rajta! Hát nem tetszik a dekor…?

A papnak torkán akad a szó, amikor beilleszted két hulla közé a mennyezetbe. A többi szerzetes azonnal futásnak ered; számíthattak rá, hogy ha az általuk dicsőített halálisten visszatér, annak elsőként ők isszák meg a levét. Játékos élvezettel, egyenként vadászod le őket a barlangrendszer kanyarulataiban. Ahogy eddig is volt, senki és semmi nem tud gátat szabni a tomboló istennek — saját dühén és önteltségén kívül. A holtakból épült falak és oszlopok ugyanis nem bírják túl jól a gyűrődést; őrjöngéseddel szemben pedig a legerősebb sziklafalak is gyengének bizonyultak. Önmagad hamis idoljainak megsemmisítése közben szinte fel sem tűnik, hogy a Hegy omladozni kezd. Mindent el kell pusztítani, nem maradhat semmi ebből a hitvány paródiából! A Hegy szája bezáródik, a földrajzi léptékű hullarakás pedig összeomlik, maga alá temetve téged is. Lapozz az 1-re.