8.
Az odú egy barlangba vezet, ami elég magas ahhoz, hogy még te is kiegyenesedj benne. Az előtted lévő, kacskaringós járatot enyhén foszforeszkáló gombák és szentjánosbogarak világítják meg. Hosszas gyaloglás után az alagút kitágul, és egy roppant méretű csarnokban találod magad. Lábad zsenge és sűrű aljnövényzetet tapos, még egy patak is csordogál valahol. A mennyezetről hatalmas gyökerek ereszkedtek le, ezek egészen a csarnok aljáig érnek. A felülről derengő fényben sokféle erdei állatot fedezel fel, és mindegyikük furcsa, metsző tekintettel mered rád. A földalatti kert közepén összefutó gyökerek egy trónust formálnak. A trónon egy alak ül.
– Késtél. – mennydörgi egy hang – Ezer évvel korábbra vártalak.
Kétségtelenül volt ideje gyakorolni ezt a hatásos köszöntést. Az alak méltóságteljesen felemelkedik, az eddig trónjául szolgáló gyökerek pedig visszahúzódnak a földbe. Döbbenten látod, hogy még nálad is jóval magasabb. Eléd lépdel, így végre szemügyre veheted, kivel állsz szemben. Egy nő az. Egy óriási és csodaszép nő. Csodálkozásra azonban nem sok időt hagy, ugyanis irgalmatlanul felpofoz. Úgy tűnik, ez a nő ismer téged.
– Tetszik az új dizájn? – a nő körbesétál. – Én csak úgy hívom: életmaradék. Mit gondolsz, hány állatot tartok itt életben? Hadd súgjak. Az összeset.
– Az összeset, az összeset! – rikácsolják és bőgik kórusban az állatok.
– Minden teremtett életet, ami még hasznos és nemes ezen a szaros bolygón, ebben a veremben táplálok és tartok életben, csak mert a te nagyszerű háborúd élhetetlenné tette a világot!!!
Értetlenül nézel a nőre. Fogalmad sincs miről beszél, de láthatóan irtó dühös rád.
– Anyám mindig is mondta, hogy ne kezdjek halandókkal, hát mért nem hallgattam rá? Persze, hogy az első szép szál “világ ura” pasiba bele kellett zúgnom! Persze, akkor már csináljunk kölyköket, nemzzünk egy tiszta vérű király-dinasztiát! Magától értetődő! Istenné fogadtalak te szemét, erre mit kezdesz vele? HÁBORÚZOL!!!
Az állatok megőrülnek körülötted, ahogy a nő kezdi elveszteni az eszét. Madarak tépik a hajad, elborítanak a harapások és karmolások.
– Akkor se hagytad abba az öldöklést, amikor már ellenség se volt! Hát mi bajod van neked?!
A megtört földanya zokogásban tör ki. Sírás közben elveszíti a fókuszt és az állatok fölötti irányítást, így azok gyengülni kezdenek. A madarak lepotyognak, némelyik el is pusztul. A nő észbe kap és összeszedi magát.
– Csak halált hozol erre a szent helyre. Takarodj innen.
Szó nélkül megfordulsz és kisétálsz a csarnokból. A földanya fájdalmasan utánad szól:
– Szeretsz még?
Ha igent mondasz, lapozz a 40-re. Ha nemet, lapozz a 6-ra.