10.

Valójában elég ha csak nézed, ahogy az óriásdisznó darabokra tépi a falusiakat; a te segítségedre ehhez semmi szükség. A kondás azonban bajban van. Néhányan úgy döntöttek, hogy a disznó helyett inkább őt vágják le. A fiú kiutat fürkésző tekintete összeakad a tiéddel. Elkeseredett arccal hozzád szól, de túl messze van ahhoz hogy halld, amit mond. Az őt körülvevő kannibálok már csapásra emelték fegyvereiket, amikor közéjük rontasz. Ha eddig nem szenvedett a kölyök életre szóló traumát, most egész biztos. A szeme láttára fordítod ki a gazembereket a bőrükből, egyiket a másik után. Miután elkészültél a kivégzéssel, a vérpermetes arcú fiúcska hozzád szól.

– Köszönöm, azt hiszem… Az száz hogy bekajálnak, ha nem vagy itt.

Eközben a szörnymalac még alaposan megkergeti a hanyatt-homlok menekülő túlélőket, mielőtt végezne velük. A kondás énekelni kezd, a távolban tomboló dúvad pedig fülét hegyezve megtorpan, és mint egy játékos kiskutya, odarobog hozzátok. Agyarai közt félbetépett tetemeket rágicsál.

– Bobi vagyok, ő meg Kankalin – szól a fiú, a disznóról lelógó kötéllétrába kapaszkodva – Gyere, megmutatom a házam!

A sertésmonstrum hátára épült házikó kissé rozoga a sok zötykölődéstől, de belülről igen otthonos kis zug. Helyet foglalsz egy virágmintás tonettszéken, amíg a fiú vizet forral a teához.

– Csóri fegyverfalviak – morfondírozik, miközben a tűzhely körül tesz-vesz – Mi is onnan származunk a Kankalinnal, de megléptünk. Annyira nincstelen a falu, hogy nyersanyag híján a házaikat is a csatatéren eldobált fegyverekből építik. Mindenki tele van vágásokkal arrafelé. A földesuruk meg valami félkegyelmű gyíkember.

Aranyos szélű kis csészéket helyez az előtted lévő asztalkára, majd illatosan gőzölgő teával tölti meg őket. Egyet magához vesz, a másikat feléd nyújtja. Értetlenül belekóstolsz az italba; bár nem olyan ízletes, mint az ellenségeid vére, de egész kellemes.

– Szóval a sok szerencsétlen rákapott az emberevésre, mi meg jobbnak láttuk ha kereket oldunk. Akkor még csak süldő malac volt a Kankalin. Szépen felcseperedett azóta, gondolom ettől a jó kövér, vérvörös fűtől, amit annyira szeret. Ha akarnám se lehetne másik legelőre terelni, pedig a faluban mindenki csak azt mondta, óvakodjunk a régi csatamezőtől, mer’ gonosz hely az. Egy nagy lószart, nézz csak rá a kis angyalra, hát egészséges mint a makk!

Mikor a szájához emelné a csészét, a ház talapzatául szolgáló disznó nagy robajjal felugrik és futásnak ered. A leforrázott fiú kihajol az ablakon és ordibálva igyekszik lenyugtatni az állatot, de az kérlelhetetlenül üget keresztül a füves pusztán. Végül egy sötét erdőfolt szélén megáll, és hasra fekszik.

– Kissé önfejű néha. Mocskos disznó!

Talpával rugdalni kezdi a padlót, de nem valószínű, hogy a malac ebből bármit is érezne. A berendezés romokban, a zötykölődésben minden összekeveredett. Egy kurta morgással megköszönöd a vendéglátást, majd lemászol. Lapozz a 24-re.