Útitársaid láthatóan egyre kedélyesebbek, ahogy közeledtek a törzsük barlangjához. Hosszú út és rengeteg munka áll mögöttük; a kocsi rogyásig áll számukra értékes ócskaságokkal. Hamarosan újra láthatják családjukat, barátaikat.

A csend azonban túlontúl nagy. Már látóhatáron belül vagytok, mégsem jön elétek senki, hogy üdvözöljön. A kocsi utasai közt megfagy a levegő; a fiatalabbak leugranak, és előreszaladnak. A barlang teljesen üres, egy teremtett lélekkel sem találkoztok. Erőszaknak semmi jelét nem látjátok.

Mi történhetett?

Utastársaidon eluralkodik a pánik, mindenki a legrosszabbra gondol. Keserves jajveszékelés közepette kutatják át a nyomorult kis barlangi viskókat. A jelekből ítélve, bárhogyan is távoztak az itteniek, semmit sem vittek magukkal. Mintha egyszer csak eltűntek volna.

Botcsinálta bajtársaid elkeseredett gyászolásba kezdenek. Elég hamar feladták a keresést, de bánatukban legalább szabadon engednek, mert nem tartanak rád igényt tovább. Nem mintha eddig nem szabad akaratodból tartottál volna velük, de ideje a saját utadat járnod.

Elhagyva az üres falut, számtalan kicsi lábnyomra leszel figyelmes a porban; a nyomok egy része kétségtelenül a helybélieké, de a többi… gyerekeké?

Ha követed a nyomokat, hogy kiderítsd mi történt a faluban, lapozz a 13-ra. Ha az ellenkező irányban lévő vörös síkság felé indulsz, lapozz a 3-ra.