28.
Szamóca egy fáklyával lángra lobbantja a máglyát az ünnepi túszok alatt. Az elkeseredetten szabadulni próbáló foglyokat hamar elérik a lángnyelvek, velük együtt a lassú és fájdalmas kínhalál. Elviselhetetlen kínok közt üvöltve lehelik ki a lelküket, a gyerekek pedig, mintha színpadi mutatványt látnának, ujjonganak, kacagnak, tapsikolnak.
Az égetést játék követi. Van még pár foglyuk, akit erre a célra tartogattak: szerencsétlenekre pirájákként vetik rá magukat a kegyetlen kisgyerekek, hogy válogatott módszerekkel halálra kínozzák őket. Az asztalnál ülve figyeled az önfeledt kölyköket.
A kis Szamóca nem vesz részt a játékban. Hozzád szalad, és az öledbe fészkeli magát. Párat még köhécsel, aztán lassan álomba merül. Amikor a vad játéknak vége, a többi kölyök is csendes pihenőre vonul az ebédlőasztal körül. Az alvó gyerekeket elnézve végül te is elszenderedsz.
Álmodban egy fekete hegy tetejéről tekintesz le a világra. Jobban mondva nem is a tetején állsz – inkább te magad vagy a hegy. Folyamatosan növekszel. Eltökélt célod, hogy mindennél nagyobb legyél, hogy mindent bekebelezz.
Ijedtükben a Nap és a Hold is megszökik az égről, az istenek is elbújdosnak. A hatalomtól megrészegülve még feljebb törsz, fel az egekbe. Felhők simogatását érzed az arcodon, ahogy egyre magasabbra emelkedsz. Egyszer csak azonban egy dühös női hang szól hozzád, valahonnan lentről, belőled.
– Gyűlöllek! – harsogja a hang.
Eddigi szélsebes emelkedésed megtorpanni látszik. Lenézel: alattad a távoli föld látszik csupán, a hegy, ami az imént voltál, eltűnt. Zuhanni kezdesz. Üstökösként csapódsz a talajt alkotó hullák közé.
Az ütközés sokkja felriaszt. Körülnézel, és megnyugtatónak találod, ahogy a körülötted szunnyadó gyerekek ütemesen szuszognak álmukban. Kivéve egyet. A kis Szamóca nem lélegzik. Megrázod, de az öledben fekvő apró test nem mozdul. Az ébredező gyerekek sírva fakadnak, amikor meglátják karjaidban a kislány ernyedt testét. Felállsz a székből, és az asztalra fekteted. Leveszed a fejéről a színes kis papírsüveget. Gyerekzsúrból gyászlakoma.
A többi gyerek szerint nem messze van egy mező, melyen a fű olyan vörös, mint Szamóca haja. Biztos tetszene neki, ha oda temetnétek. Lassú gyászmenetként sétáltok el a mezőig: karjaidban a kislány, körülötted pityergő gyerekek. Segítesz elhantolni a testet a mezőn, majd továbbállsz.