29.
Úgy tűnik, napok óta kóborolsz, ám az égen semmilyen jelét nem látod a napszakok váltakozásának. Ugyanaz a szürke félhomály és halálos csend fogad minden irányból. Talán meghaltál, és ilyen lenne a másvilág? Borzalmas bűnöket követhettél el, ha ilyen sivár öröklétet érdemeltél.
Miközben gondolatban egyre mélyebbre ásol a kínzó kételyek közé, a szemed sarkából mintha mozgást látnál. Motyogást hallasz? Vagy csak a képzeleted űz gúnyt belőled? A válasz a hátad mögül érkezik – egy nyakadba vetett halászháló formájában.
Hamarosan a háló gazdái is feltűnnek: torz, kisnövésű trogloditák, akik valószínűleg a csatatér fosztogatásából és guberálásból élnek. Számodra érthetetlen karattyolással kísérve kötelet húznak a lábad köré, és megpróbálnak kibillenteni az egyensúlyodból. Világos számodra, hogy egyetlen mozdulattal kiszabadulhatsz, és puszta kézzel elbánhatsz a nyomorult kis útonállókkal.
Ha így teszel, lapozz a 4-re. Ha hagyod, hogy magukkal vigyenek, lapozz a 31-re.
