31.
A trogloditák ócskavassal megrakodott kocsijukhoz vezetnek. Hamar rá kell jönniük, hogy még ha fel is férnél a kocsira, elhúzni már sehogy sem tudnák. Kézzel-lábbal elmagyarázzák, hogy neked kell elhúznod a kocsit hazáig, a törzsükhöz. Bizonyára azt hiszik, valamiféle jámbor óriásra bukkantak, akit a rabszolgájukká tehetnek. Belemész a játékba – legalább mást is hallasz majd a saját gondolataidon kívül.
A hosszú út alatt a primitív kis mutánsok néha az agyadra mennek, de türelmes vagy velük, ők pedig pontosan tudják, hogy csak a jóindulatodon múlik, élnek-e vagy halnak. A tolvajnyelvet, amit beszélnek, képtelen vagy megérteni, de a viselkedésük alapján arra a következtetésre jutsz, hogy nem gonoszak, csak nincstelenek.
Az időt szinte lehetetlen mérni ezen a helyen, de mire kiértek a végtelennek tűnő csatatérről, némelyik fosztogatónak tisztes bajusza serken, mások megőszülnek. Egyfajta együttműködés alakult ki köztetek: te a puszta jelenléteddel távol tartod a többi fosztogatót és dögevőt, ők pedig társaságul szolgálnak vándorutadhoz.
Magad sem hiszed el, de végre megérkeztek a törzs barlangjához.