42.

Amint sarkon fordulsz, feltűnik, hogy a kastély teljes személyzete és őrsége végignézte, ahogy lecsavarod frissen feltámadt királyuk fejét. Eszüket vesztve neked rontanak. Nemzeti kincsük, az Utolsó Rémkirály megszentségtelenítése fanatikus dühbe lovallta őket.

Számos támadódat hasítod ketté irdatlan karcsapásaiddal, de a téged ostromlók mintha nem akarnának elfogyni. Mégis hogy fér ennyi ember egy trónterembe? Az emberek hulláma a terem impozáns rózsaablaka felé sodor. Érzed, ahogy a hátad az üvegnek feszül.

A hisztérikus tömeg következő hulláma áttöri az ablakot, és akár egy vad folyó, kiáramlik a résen, téged is magával sodorva. A megszállott alattvalók még zuhanás közben is a véredet akarják. A körülbelül száz emeletnyi szabadesés alatt levágják az egyik füled, többször hasba szúrnak, tökön rúgnak, megharapnak, kitépik a hajad, felgyújtanak – valaki még a nyelvedet is megpróbálja kitépni, mielőtt leharapod az ujját.

Aztán földet érsz. És földet ér a több tucatnyi szolga és páncélozott palotaőr. A csudába… már megint egy halomnyi hulla közé temetve találod magad.

Úgy döntesz, alszol egyet. Lapozz a 23-ra.