43.

A szerzetesek kíváncsian leskelődnek a húskápolna résnyire nyitott ajtaján. Némileg megenyhült vonásaidból arra következtetnek, hogy kedvedre való az ajándék. Hosszú utat tettél meg, de végre otthon vagy.

A világ maradékának elpusztítása most várhat egy kicsit. Éveket, évtizedeket, emberöltőket töltesz el síri csendben és nyugalomban. Meglepő módon a szerzetesek, akik a köréd kreált halálvallást gyakorolják, roppant mód békeszerető emberek. Valójában semmit sem tudnak a külvilágról; mindennapjaikat imával és a Hegy gyomrának csinosítgatásával töltik. Mindannyian gyerekkorukban kerültek ide, azóta a Hegy gyomra az otthonuk. Az újonnan érkezők orrát bevarrják, az itt terjengő dögszag ugyanis annyira förtelmes, hogy képes halálos őrületbe kergetni az egyszeri halandót.

Ezek a szerény és végtelenül türelmes emberek nem vágynak többre, mint amijük adatott. Használati tárgyaik és öltözékük mind emberi csontból és bőrből készültek. Húst nem esznek; élelmet a karaván szokott nekik szállítani. A velük töltött idő alatt mélységesen megérint a kultusz tagjainak irigylésre méltó egyszerűsége és bölcsessége. Sok mindent átgondolsz korábbi viselkedéseddel és céljaiddal kapcsolatban.

Amikor pár száz év múlva visszatérsz a külvilágba, talán a pusztítás és halál helyett immár a megújulás és az új esélyek istene lehetsz. A világ mindenesetre várni fogja, hogy a saját képedre formáld.